Viking kifestő (Bérczi Szaniszló, Bérczi Katalin, Bérczi Zsófia, 1996)

Több mint ezer éve, amikor a magyarok az európai kontinens nyugati és déli részén, a szárazföldön kalandoztak, akkor kalandoztak a vikingek is az Európa körüli vizeken. Jó hajósok voltak és kemény harcosok, s fölöttébb jó államszervezők. Európában több olyan államot is ők szerveztek meg, főleg az Északi tenger és a Balti tenger környékén, melyek ma is fönnállnak. E harcos hajósnépeknek egyedülálló művészeti emlékei maradtak fönn. Talán legismertebbek a rajzos sírkövek, melyeket a rajtuk szereplő írás alapján rúnaköveknek is neveznek. Különösen gazdag a Gotland szigetén található rúnakő síremlékek ábrázolás-világa. Erről a szigetről származnak s kapták nevüket a gótok, kiknek több törzse Attila hunjainak szövetségese volt.
A vikingek települési területének súlypontja kezdetben Skandinávia volt. Az itt megszervezett, s ma is skandináv államnak számító Dánián, Norvégián és Svédországon kívül azonban Anglia, az ősi Írország és Oroszország szervezésében is döntő szerepük volt. Egyik legismertebb államszervező jelentőségű csatájuk a hastingsi 1066-ban, amikor a Normandiából áthajózó Hódító Vilmos legyőzte az angolszászokat és normann vezetésű állammá szervezte meg Angliát. Délen a szicíliai királyságot is normannok alakították meg. A szicíliai normann király lányát vette feleségül a mi Könyves Kálmán királyunk. Izland és Grönland szigetére, mint telepesek vonultak a vikingek, s még Grönlandon is volt egy ideig püspökségük. A kisebb skóciai szigeteken is szerveztek államokat (mint a Shettland szigeteken vagy az Orkney szigeteken.)
Művészetük fokozatosan válik sajátosan vikinggé az Északi- tenger körül élt népek több évezredre visszatekintő művészetéből. A vikingek északi germánok, s a germán mitológia több fontos eseményét őrzik alkotásaikban. Ezek közül talán a legkedveltebb a Szigurd mondakör, különösen pedig az a jelenet, amikor Szigurd királyfi ledöfi Fafnir sárkányt. A viking művészet virágkorára, melyet ez a kis gyűjtemény bemutat, már beépültek és fölismerhetők az átvett kelta és sztyeppei formák is. Azt a korszakot mutatjuk be most, amelyre már kezd rárétegződni a kereszténység gondolatköre is. Ezek közül itt Kékfogú Haraldnak, a legendás dán királynak a síremlékét említjük most meg, a jellingi kő nevű síremléket. Egyik oldalán egy ragadozó állat köré tekeredik a kígyó, míg a másik oldalán egy viking Jézus feszület van a kőbe vésve. Lendületes vonalvezetéssel megrajzolt ember és állatfigurák teszik elragadóvá a viking művészetet. Urnes (Norvégia) fatemplomának kapuja, a kapu díszes hurkolt mintája ennek az egyik csodaszép emléke.
A Gotland szigetén olyan 6. századi sírköveket is találunk, ahol két kígyót tartó nőalakot figyelhetünk meg. Ez a figura másutt is föllelhető ősi jelkép, s tovább él a román kori templomépítészetben is (gondoljunk a két kígyófejet fogó vagy két halat ölelő sellőinkre, a pécsi vagy a borosjenői kőfaragásokra). A vikingeknél a kereszt is életfa, melyet szemekkel, és burjánzó kígyógyökerekkel ábrázoltak sírköveken. Ugyancsak díszesen faragottak a román kori templomok keresztelőkútjai s ezeken is sok ősi minta él tovább. (Talán a mai székely fafaragó művészet csak a méltó párja a régi vikingnek.) A román kori építészet számunkra legfontosabb viking kőfaragása Kvidinge oroszlánokkal őrzött timpanonos kapuja. Szinte egy sztyeppei avar vagy onogur nagyszíjvég állatküzdelmét láthatjuk rajta: két ragadozó támad rá a középen álló és keresztet tartó bárányra. Önmagában az Agnus Dei gyakori motívum mindenütt, de így, sztyeppei állatküzdelmi jelenetbe helyezve talán egyedülálló ritkaság e kapu, mely a Lundi Történeti Múzeumban található, ma Svédországban, de egykor Dániában. Csodálnivaló, hogy milyen gazdag a sztyeppei örökség a viking művészetben odafönn északon. Igaz, Skandinávia háborús "forgalma" kisebb volt a mint a Kárpát-medencei. A sárkányban végződő indafríz valószínűleg sokakat emlékeztet a Bécsben őrzött "Attila kard" vércsatorna veretének mintájára.
Összeállításunkban a viking művészet számos területét nem érintettük. Mégis érzékelhetjük e munka végiglapozása során, hogy a viking művészetben sok szép párhuzama akad a magyarnak, a Kárpát-medenceinek, s a sztyeppei és a kelta kapcsolatok is bőségesek. Tervünk az, hogy e műveltségi közösségek közötti kapcsolatokat, átrétegződéseket a művészetben, gondolkodásban Írországtól a Kaukázusig, Skandináviától Sziciliáig, sőt keresztül egész Eurázsián, Kínán át Japánig, fokozatosan bemutatjuk e sorozat későbbi összeállításaiban. Ez a kifestő forma egyúttal kiállítási forma is. Az A4-es lapokat A3-asakká nagyítva az iskolák maguk készíthetik el e kiállításokat közösségi kifestéssel közösségi továbbfejlesztésű alkotásként.
Munkánkban a Szigurd mondát Szász Károly: A világirodalom nagy époszai c. könyvéből idéztük. A rajzok döntő többsége Stockholmban, ill. Lundban a Történeti Múzeumban és Koppenhágában a Viking Múzeumban, az ott kiállított tárgyakról készült. E helyszíni megfigyeléseket - más geológiai munkákkal párhuzamosan - rendre: Gulyás Balázs (Karolinska Egyetem, Stockholm), Bérczi Alajos (MTA Szegedi Biológiai Központ) és Henrik Jeppesen (Koppenhágai Egyetem), a kiállítások lehetőségét Muzslay István professzor (Leuveni Katolikus Egyetem, Collegium Hungaricum) mint mecénások segítették ezért nekik hálával és szeretettel köszönetet mondunk.

Budapest, 1999, november 1. Bérczi Szaniszló


A füzet előlapja.

Letölthető kiadvány