Mezopotámiai művészetek (Bérczi Szaniszló, Budapest, 2006)

A két ősi folyamnak, a Tigrisnek és az Eufrátesznek a völgyében, az ókorban, több időszakban is, élenjáró civilizáció alakult ki. Az iskolai történelemből jól ismert Sumér Városállamok országát másfél évezreden át maguk a sumérok szervezték meg a Kr. előtti 4. évezredben. Ahogyan később a görögök esetét is ismerjük, csak egy későbbi fejlődési fokozat volt az, hogy az egyik városállam kiterjesztette fennhatóságát a többire. Ur, Uruk, Kis, Lagas is volt ilyen vezető városa Sumérnak. A Kr. előtti 2. évezredben az akkádok hódították meg a sumér városokat, majd az északi asszírok és babiloniak következtek az államszervező szerepben. Mindvégig megőrizték azonban a sumér kor vívmányait. Kramer amerikai történész 27 pontban sorolja föl, hogy mai tudásunk szerint mi mindenben a sumérok voltak az elsők a városi civilizáció megteremtésében: például a korongozó fazekasságban. A legismertebb sumér vívmány azonban az írás és a csillagászat. Götz László hatalmas munkájában (Keleten kél a Nap) kimutatja, hogy a korán magas szintre emelt élelemtermelő közösségek megszervezték azt, hogy kereskedőik, telepek sorozatát alkotva, távoli vidékekről is begyűjtsék mindazt, amire a városi civilizációnak szüksége van. A fémeket, a nemes köveket, de a fát is messze vidékről kellett a két folyam torkolatvidékére szállítani. Az élelemtermelő közösségek gyorsan szaporodtak és telepes rajokat bocsátottak ki. Götz László ezzel értelmezi azt a tényt, hogy Eurázsia meghatározó részét ma is ragozó nyelvű népek népesítik be. A sumérok nyelve, ahogy az a sumér írás megfejtéséből kiderült, ragozó nyelv. A legismertebb ragozó nyelvcsalád számunkra a magyar típusú nyelvek családja (hun, askata-szkíta, hanti, manysi, finn, stb.), a török nyelvek családja, de ragozó nyelv a mongol és a japán is. A telepesek magukkal vitték sokrétű műveltségüket. Ma még nem tudják pontosan a régészek azt, hogy az öntözéses földművelést is alkalmazó kultúrák milyen időrendi kapcsolatban vannak egymással, de a sumér telepesek a két folyam völgyének északi részéből érkeztek és telepedtek meg a később virágzóvá tett folyamdeltákban (hasszunai ill. szamarrai műveltség, Kr. e. 7. - 6. évezred). Tolsztov igen réginek írta le a Közép-Ázsiában föltárt öntözéses városi kultúrákat is.
Éppen mert olyan széleskörűen kiterjed a sumér hagyaték az élet minden területére, tapasztalhatjuk, hogy a művészeti hagyományok között is számos olyan van Eurázsiában, amelyik visszavezethető a sumérokig: életfajelenet, állatküzdelem. A kiásott királysírokban itt Sumérban is találtak kocsitemetkezést, még a Kr. e. 3. évezredből, mint ahogy ezek ismertek a Kárpát-medencéből is. A tatárlaki korongok azt mutatják, hogy az írásművészet is jelen volt ebben a korai időben a Kárpát-medencében is. Fokozatosan bontakozik ki mindaz, aminek ma is élő hagyománya van nálunk, s megtaláljuk a párját az ősi Mezopotámiában. Daczó Árpád ferences atya Csiksomlyón és környékén találta meg a Babba Mária hagyományban az ősi mezopotámiai termékenység-istennőt (holdistennőt). A ma "magyar posta" néven ismert lovasbemutató azt a virtusos tette idézi föl, amikor a fejedelem vezérállat hátán állt. Ilyen szobrokat, kőfaragásokat ismerünk nemcsak Mezopotámiából, hanem a két folyam forrásvidékén található Urartuból is. Az oroszlánok hátán álló madárlábú termékenység-istennő egy londoni kiállításon is látható, de madárlábú leányka szoptat két kígyót a magyargyerőmonostori templom tornyába falazott szobrán is. A magyar koronázási jogar kristálygömbjén oroszlánok vannak kifaragva. E buzogány formájú hatalmi jelvény ismert volt már a suméroknál is. A magyar koronázási jogar "párját" a mezopotámiai Kisben találták meg. A Kr. előtti 2600 tájáról származó buzogányfej kőfaragásán is oroszlánok "járnak körbe". Fokozatosan bontakozik ki a hagyományok széles köre, amik a műveltség rétegződésének erre az igen ősi rétegére vezethetők vissza. Ezekből mutat be néhányat legújabb füzetünk is az Eurázsiai Művészetek sorozat 20. tagjaként. A füzet olvasásához és festéséhez, majd az azt valószínűleg követő további könyvbúvárkodásokhoz is jó kedvet kíván a szerző.

2006, december 24.

Bérczi Szaniszló



A füzet előlapja


A füzet hátoldala


Letölthető itt.