Szent István király emlékezete

A 2000-2001 évi ezredfordulón Szent István király megkoronázásának 1000 éves évfordulóját ünnepeltük. Ezer év viszontagságaira visszatekintve elmondhatjuk, hogy államszervező első királyunknak, Szent Istvánnak, az ő édesapjának, Géza fejedelemnek, és az őket megelőző honszerző Árpádnak magát az életet köszönhetjük. Az államszervező egyéniségek széles emberközösség számára teszik lehetővé hosszú távon is az életet.
Mikor a történelmi emlékezet évezredet fog át, leegyszerűsít. Egyetlen személy köré csoportosítja azokat a tetteket, melyeket többen vittek véghez. A kereszténység államszervező szerepét, fölvételét és elterjesztését már Géza fejedelem megkezdte. Vajk nevű fiát tudatosan neveltette a keresztény gondolkodási rendszer szellemében. Magának a Nyugat-európai típusú kétrétegű államnak a megszervezését is ő kezdte el, de a nagy művet Szent István fejezte be. Milyen szervezést is nevezünk kétrétegű államnak? Azt a területi szervezést, amikor a társadalom életét egy katonai-adminisztratív egység (ez a vármegye) és egy oktatási-egyházi szervezeti egység (ez az egyházmegye) párhuzamosan végzi. Kristó Gyula régi oklevelek ezreit kutatta át arról, hogyan történt Szent István király uralkodása idején az állami vármegye rendszernek és az egyházmegye rendszernek a párhuzamos szervezése. (Kristó Gyula: A vármegye rendszer kialakulása Magyarországon.) Ez a kétrétegű állam tudott aztán ellenállni a történelem viharainak: tatárjárásnak, törökdúlásnak.
Géza fejedelem és Szent István számára a kétrétegű állam mintáját a Német Római Birodalom szervezete szolgáltatta. (István király feleségének, Gizellának a bátyja volt II. Henrik bajor király és Német-Római császár.) A Német Római Birodalomban ez a kétrétegűség a római korból fönnmaradt egyházmegyei szervezetnek és a mellette, vele párhuzamosan fölépült germán állami szervezetnek az együttéléséből, mondhatjuk így: szimbiózisából alakult ki. Az uralkodói piramis élén ennek végső formáját Nagy Károly császár és III. Leo pápa kölcsönös megkoronázása alakította ki. Szent István államában azonban a szervezet létrehozása a király feladata volt. A nagyfejedelmek előbb egyetlen uralkodói kézben egyesítették a magyar törzsszövetség területét, majd Szent István ezt az egységes sztyeppei államterületet osztotta föl a kétrétegű állam nyugat-európai szerkezete szerint.
Füzetünk Szent István király alakja és műve köré rendezi el az ezer évvel ezelőtti eseményekre emlékeztető műalkotásokat. Bár a honfoglalók gazdag sztyeppei műveltséggel érkeztek, az új államszervezés nem volt tekintettel a magyarok régi hagyományaira. Majd csak Szent László király ismeri föl, az ő korára már meggyökeresedett új rendben, hogy össze kell építeni a régi hagyományokat az új gondolkodási formákkal. Kiállítási és kifesthető füzetünk anyagában megtaláljuk e hagyomány-ötvöződésnek, gondolkodási rendszer átrétegződésnek is a későbbi szemtanúit, a románkori művészetet. Ebben ismét megjelennek és egymás mellett szerepelnek az ősi pogány és a keresztény jelképek.

Bérczi Szaniszló



A füzet hátlapja, és…


előlapja.

Letölthető kiadvány