Kaukázusi művészet (Bérczi Szaniszló, Budapest, 2003.)

Mi, a honfoglaló magyaroknak és a Kárpát-medencébe jött vagy már itt élő korábbi népeknek a leszármazottai, tudjuk, hogy sok szál köt össze bennünket a Kaukázus vidékével. Ezeket a szálakat igen összetetté teszi az eurázsiai sztyeppén történt népvándorlások kapcsolatainak rendszere. A Kaukázus vidéke mégis közelebb áll a magyar ember gondolkodásához, mert a Honfoglaláskor történt szétváláskor magyarok maradtak a Kaukázus előtti nagytájon. Ők a szavárd-magyarok, akikről a történetírás is megemlékezik. Akik pedig a művészetek, a néprajz és a régészet iránt is érdeklődnek, még inkább közel érzik a kaukázusi világot, hiszen az építészetben, az ötvösművészetben, és a díszítőművészetek más területein is gyakran találkozunk párhuzamokkal a két nagytájról, a Kárpátok medencéjéből és a Kaukázus vidékéről származó alkotások között. A kaukázusi népek történelme rendkívül változatos és a magyarság számos régi kaukázusi néppel tart fönn kapcsolatot. Az orosz cárnak grúz-magyar huszársága volt. Örmények több alkalommal is menekültek és a Kárpát-medencét választották új hazájuknak. Az erdélyi örménység négy városa jól ismert: Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós és Csikszépvíz. A régészeti kutatás folyamatosan hoz a napvilágra olyan leleteket, amelyek megismertetik a történelem homályosan ismert kapcsolatait. Nekünk, magyaroknak, azért is fontos a Kaukázus vidéke, mert őskrónikáink is ezekre a tájakra kalauzolnak bennünket. Nimród ezeken a tájakon szervezte népét, törzsszervezetünk néhány megmaradt rangja, szava (pl. Lebédia) az asszír állam közelében jelzi egykor a magyarokat (Padányi V.). Már a 19. században nagy ásatásokat végzett itt délen, a Kaukázus északi előterében az orosz régészet. Szkíta kurgánokat ástak ki és tártak föl Kelermesben, Majkopban. A hegyvidék túlsó oldalán pedig a nyugati régészek tártak föl urartui és asszír romokat és sírokat, melyek közül talán az egyik legnevezetesebb a ziwiyei királyi temetkezés. Az ásatásokon azt találták, hogy, a hegyvidék mindkét oldalán megtalálható a mezopotámiai hagyomány.
Ami számunkra otthonossá teszi a kaukázusi művészeteket, az az, hogy a kaukázusi művészet is gazdag tárháza a műveltségek rétegződésének. Szépen látszik például Krisztus születése korától az ősi kereszténység művészeti kibontakozása. De a régebbi szkíta-mezopotámiai hagyományok szimbólumai még együtt fordulnak elő számos kereszténységkori művészeti alkotáson. Egyik legszebb példája ennek az aktamári templom. Az aktamári templom az örmények jáki temploma. Egy kis szigeten maradt fönn, amely a Van-tó közelében van. Talán az a tény őrizte meg az elpusztulástól, hogy az Ószövetségből vett jelenetek keverednek a mezopotámiai és szkíta szimbólumokkal és az Újszövetség jeleneteivel. Egyrészt az Ószövetség az iszlámnak is része, másrészt a területet elfoglaló törökök az eurázsiai művészeti örökség emlékanyagát is megőrzésre érdemesnek érezték.
Kifestőnkben a szűkebb értelemben vett Kaukázus vidékét kibővítettük annak peremvidékeivel. délen Örményországgal, északon pedig a Kubán vidékéig és a Volga torkolatáig tartó területekkel. Az északi oldalon a szkíták, a déli oldalon az urartuiak, az asszírok, majd az örmények szerveztek hosszabb ideig fönnálló birodalmat. A Kaukázus vidéke a műveltségtörténetben kivételes szerepet játszott. Innen származik mai ismereteink szerint a fémművesség, a bronznak és a vasnak az a technológiai művészete, amelynek ismerete birodalmakat emelt, vagy ejtett el a történelem színpadán. A nagytáj délkeleti szomszédja az a hettita birodalom, ahol sokáig államtitok volt a vas készítése.
A legismertebb népek a Kaukázus vidékéről a szkíták és az urartuiak, az asszírok és az örmények, az alánok és a kazárok, az onogurok, a hunok és a magyarok, a grúzok és az abházok, a cserkeszek, az oszétek és az azerik. Egyik barátom Bakuban járt, s látta, hogy az egyik metróállomást Hunor és Magyar csodaszarvas vadászatának festménye díszíti. Próbált érdeklődni a helybelieknél, hogy ez a kép hogy került föl itt e fontos építészeti alkotásra, de a helybeliek azt mondták, hogy neki, magyarnak, ezt jobban kell tudnia. A Kaukázusba (és a Közép Ázsiába) érkező magyart mindig szeretettel köszöntik a helybeliek. "No mi az, hazalátogattatok?" Egyszer nyári gyakorlaton jártam Taskentben, Üzbegisztán fővárosában. Mikor beszédbe elegyedtünk a bazárban helybeliekkel, s mondtuk, honnan jöttünk, ezt felelték: "Ja, Magyarisztánból jöttetek."
A kaukázusi kifestő anyagában is jelentős helyet foglal el a keleti állatstílus művészete. Múzeumjárók az orosz cárok által a szentpétervári Ermitázsba gyűjtött anyagon és ennek vándorló kiállításain kaphatnak átfogó képet erről a művészetről. A szkítákhoz kapcsolt leletek voltak azok, amelyek alapján a nagy eurázsiai sztyeppei műveltségkör közös eredetére tudtak következtetni a régészek. E leletanyag alapján a régészek megsejtették, hogy az andronovói és afanaszjevói műveltségek több ezer kilométeren át nyúló közös forrása az, hogy telepesek áramlása eredményeként az egész sztyeppe vidék a korai mezopotámiai műveltséggel lett megtermékenyítve. Részben a Kaukázuson át, részben az iráni fennsíkon, majd Közép-Ázsián át áramlottak az eurázsiai telepesek a sztyeppe vidékre, magukkal víve régi műveltségüket. Ezek az első városépítő, író és csatornázó, fémet öntő és szekereket gyártó lovasok voltak azok, akik szétvitték Eurázsiában a mezopotámiai eredetű művészetet, ragozó típusú nyelvükkel együtt. (Az Eurázsiai sztyeppét ma is döntő többségben ragozó nyelvű népek lakják.) A közös források alapján válik érthetővé a sok közös vonás a szkíta királysírok között, legyenek azok a dél-orosz sztyeppén, a Krímben, a Kaukázus előterében, Kelermesen, vagy az Altáj-hegységben, Kudirgén, Pazirikban, vagy Noin Ulában.
A Kaukázus vidékének hagyományokban gazdag műveltsége része volt a honfoglaló magyarok életének is. Korai Árpád kori templomaink, a kerek templomok, az ötvös és zománcművészet az a terület, amelyeken ez a kapcsolat a legismertebb. Julianus barát útja pedig az a jobban ismert esemény, amely ezt a kapcsolatot fölelevenítette. Bendefy László geológus volt az, aki a kaukázusi Kuma-Magyarországba kinevezett 13.-14. századi püspökök sorára bukkant a vatikáni levéltárban. Reméljük, hogy az eurázsiai művészeteket bemutató sorozat eddigi kifestőihez hasonlóan a Kaukázusi művészet kifestő is sok örömet szerez majd a rajzolni és festeni szerető felnőtteknek és gyerekeknek.

Budapest, 2003 június 27.

Bérczi Szaniszló


A füzet első borítója.


A füzet hátsó borítója.

A füzet letöltheti innen.