Atila kedves (Csihák György)

2014.08.12 22:55

„Thai” – annyit tesz, hogy szabad. A thajok mindig szabadok voltak. Thailand gyarmat sem volt soha. Királyuk égi származású – ma már az utolsó égi uralkodó a Földön. A lovasműveltségű népek uralkodói mind égi származásúak, évezredek óta Japántól az Azték-Maja-Inka Birodalomig. 
A thajok, saját történelmük szerint, valahonnan északról, a Bajkál-tó vidékéről indultak, ahonnan a japánok és a magyarok egyes elei is. Amikor már nem tudtak tovább menni a tenger miatt, megállapodtak, s azóta is fölvettek több, északról érkező népcsoportot. Első fővárosuk is, mai országuk északi részén volt, Csiangmai. 
Egy thai hölgyismerősöm mondta, hogy az ő nyelvén „tila” – kedvest jelent, mire én rávágtam, hogy „a tila” – a kedvest jelenti. A hölgy neve Jad. Nem sikerült megtudnom, hogy Somogyjád, somogyi községünk nevében mit jelent a „jád” – ami valami neve kell legyen. Végignéztem a fellelhető összes magyarkodó névgyűjteményt, nem találtam. 
Talán nem véletlen, hogy egy zöldes színű féldrágakő neve az egész világon jade. Thai-földön igen sok és sokféle drága- és féldrágakövet bányásznak. A tengerparton a „mozgó árusokat” lehetetlen lerázni. Az általuk kínált kövek többnyire valódiak, de megmunkálatlanok. Jade, a régi angol nyelvben makrancos, szilaj hölgyet jelent. Ezt is nyilván a szarmaták vitték oda, miként a Grál-legendát. 
Ezzel összefüggésben merült fel bennem a kérdés, hogy mit jelent a lengyel Wojtila név? Az előző pápa, Krakkó közepéről, tehát ősi szarmata világból származik. A szarmaták, derék szkíta-hun ivadékok, a Kárpát-medencében megérték Árpád honvisszafoglalóit – amint azt az alföldi gazdag és nagykiterjedésű, szakszerűen feltárt szarmata temetők bizonyítják. Hol sírjaik domborulnak nem található rombolás, pusztítás jele, tehát a találkozás ott is békés volt – hiszen rokonok jöttek, akik egy részével pl. a Meotisz vidékén együtt éltek. 
A kérdés, hogy mit jelent a Wojtila szóban a „voj”? Arra gondolok, hogy a szlávban a vojvoda nemcsak valami harcias vezetőt, hanem valamilyen vizet talán jó vizet is jelenthet? A mi igen derék és vitéz László királyunkat is „jó víz fakasztójának” is tiszteljük. Ismert dolog, hogy a mai Bécs környékét (a város nevét a mi nyelvünk így őrzi) az őslakók „jó víz”-nek, azaz bo-csu-nak nevezték. A kelták ott már jó bort termeltek, s innen van a mai Wien-Wiena, azaz „vina bona” tehát jó bor neve. Na és Grinzingben – Bécs egyik elővárosában – máig kitűnő bor terem. Viszont Atila egyik felmenője is Bocsu (lásd: melléklet). 
Lehet a Wojtila is valami kedves? 
Szekeres István, kitűnő írástörténet-kutatónk bizonyítja, hogy az „Atila” név írása helyes egy t-vel és egy l-el. A germánoknál is Etele és a nevével kapcsolatba hozott folyó neve is Etil. A folyók istenek nevét őrzik. Atilánál volt Isten kardja. Ő magát nevezte Isten ostorának. Istenek nevét pedig nem illett kimondani. Gyermekkorában talán édesanyja nevezte kedves betyárnak, vagy kedves huncutnak. Volt valami hun neve is, de az idegenek előtt titokban tartották? Akit uralkodásra neveltek, annak nem lehetett vicces neve. Se őt, se más uralkodásra nevelt személyt sem neveztek Álmosnak, vagy Árpácskának. A kutatók máig nem tudnak mit kezdeni azzal se, hogy Gyula meg Kurszán. Mi ez: rang, vagy tulajdonnév? Még a Sára is kétséges. 
A mi igen derék I. Szetfanosz királyunk neve sem tetszett a magyarnak. Inkább nevezték a maguk nyelvén „Vajk”-nak, ami hőst, bátort, vitézt jelentett. Csak évszázadok multán találták ki az „István” nevet. 
A történelemből jól ismertek az ilyen ragadvány-nevek, mint Oroszlánszívű Richárd, Madarász Henrik, Szép Fülöp, Könyves Kálmán. De mi az a Nagy Károly – alias Car-ulu? Talán az ő anyja, az avar hercegnő, netán a kíséretében lévő avar táltos adta neki a „Fekete (valami madár)” – nevet? Igen régi üngürüsz dolog lehet, mert a székely falvakban ma is minden családfőnek van még ragadványneve: Téglás Benkő, Zselátás Horváth, Süsü Fülöp, Kokas Pál, Csűr Szabó, Picskurás Szabó, Okulás Szabó, Sunkás Horváth, Siket Böcskör, és így tovább. 
Talán közelít a megoldáshoz, a derék „Károly Róbert” királyunk históriája. 
Történt egyszer, hogy tiszteletre méltó eleink Árpád véréből utódot kerestek a megüresedett magyar királyi trónra, s választásuk erre, a nápolyi királyi udvarban nevelkedő ifjúra esett, akit ott „Kedves Róbert”-kának – az: Caro Roberto-nak neveztek. A magyar történészek azután ebből csináltak „Károly Róbert”-et. De honnan jött ez a szokás Nápolyba? 
Máig tisztázatlan, hogy mennyire hunok illetve szkíták a normannok, a vikingek, a gótok, a gepidák, a vandálok? A Meotisz vidékéről Nyugat-Európába érkező gótok eltanulták a hunoktól a rovásírást, s megtanították rá a többi germán törzset is. Hoztak hun legendát is – lásd Nibelung. A vandálok a Kr. utáni 2. században Dáciában, a 4. században Pannoniában, az 5. században Galliában majd Hispániában voltak, ahonnan a mai Tunisz vidékére mentek és onnan támadták a Rómaiak birtokait. Nápoly Kr. után 44O-től vandál birtok. Őslakók a siculok, akik Szicilián is névadó őslakók. 1O61-ben megérkeztek a normannok, akik megalakították az egyesített sziciliai és nápolyi királyságot – ahol Caro Roberto királyfi született. 
Nem állítom, de megengedem, hogy – egyebek mellett - azért is nem találjuk Atila sírját, mert akik eltemették titokban hagyták nemcsak a sír helyét, hanem a valódi nevét is annak, aki abban a sírban nyugszik. Priszkusz retor és az idegenek csak azt hallották, ezért így elterjedt és így jutott, majd maradt emlékezetünkben az Ő neve.


Atila a Thuróczy Krónikában, Kr. u. 1488.



Székely István: Chronica ez világnac yeles dolgairol, Cracco, 1559. Gerézdi Rabán: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960.