A tudományról (Csihák György)

„Nem könnyű meggyőzni az embereket arról, hogy szemük helyett eszükkel nézzék a világot.”
           Bernard le Bovier de Fontenelle

A TUDOMÁNYRÓL

Lévén szó a tudományról, az ember önkéntelenül a klasszikus görög bölcsekre gondol – akik közül többen szkíták voltak. Csakhogy a tudomány biztosan még régebbi dolog, és ha az ember – akárcsak gondolatban – de ellátogat Földünk néhány vidékére, akkor találkozni tud hihetetlen régi népekkel, történelemmel – na és tudással. Ősi tudással, amiről ma kevesebb szó esik, de ha megismerjük, elcsodálkozunk. Ezek az őseink olyan pontosan számolták az év hosszát, mint napjainkban mi. Hatalmas köveket cipeltek elképesztő távolságra és magasságra, miáltal máig egyedülálló építészeti csodákat hoztak létre. Emberi koponyát alakítottak és lékeltek. Eseményeket előre láttak – amint egyes mai, primitívnek mondott népeknél a falusi elöljárók, akik egyébként gyógyítani is tudnak. Könyvek, beszámolók százai tudósítanak dolgokról, amelyek hihetetlennek tűnnek. Mégis biztosan voltak, sőt: egyesek még vannak.
Tudomány a világ megismerése. Mivel a mai ismereteink szerint a világ végtelen, tehát nincsen se eleje, se vége, így a tudomány is végtelen. A világot végtelenszámú adat írja le. Mai ismereteink szerint az emberi agy felfogóképessége véges – miáltal az emberi agy feltehetően – a világot a maga teljeségében, egészét felfogni soha nem lesz képes. Igen ám, de megjelent a mesterséges intelligencia (sajnos magyarabbul nem ismert a kifejezés) ami már – állítólag többet tud felfogni, mint az emberi agy, ami sejteni enged valamit a jövőről.
A világ egy és oszthatatlan, így a tudomány is. Ismereteink szerint, a nagyon régi időben a tudomány művelői nemigen választották szét a tudomány ágait: az építész lehetett matematikus és csillagász, a fizikus filozófus és hadvezér, a festő hajóépítő meg földrajz tudós. Feltehetően a tudás gyarapodásával, a tudományában egyre élesebben elkülönültek a tudomány egyes ágai. Mára kialakult a két főág: a természettudomány és a társadalomtudomány. Az ember része a társadalomnak is meg a természetnek is, ezért tárgya is mindkettőnek.
A tudomány egyes ágai egyenlő rangúak, mégis szokás az egyes ágakat segédtudománynak nevezni. Például főág a nyelvészet, a néprajz, a zenetudomány, az írástörténet, de szokás ezeket a tudományágakat, a történelemtudomány segédtudományának nevezni. Éppígy lehet a történelemtudomány az előbbiek segédtudománya.
A világ megismerésének legfőbb módszere a tudományos adatgyűjtés. A tudomány feladata ezen adatok valódiságának vizsgálata és megállapítása. Amennyiben az adat nem valós, akkor a tudomány feladata az adat elvetése.
A tudomány feladata, hogy az ismert és valóságos adatok alapján felvázolja a tudományos valóságot, igazságot a világról, a tudományos világképet. Mivel ez a valóságkép mindég hiányos, ezért mindég megengedett ennek a valóságképnek a tudományos vizsgálata. A vizsgálat igazíthat ezen a világképen, de nem vitathatja a valóságos adatokat. Amennyiben egy új adatról a tudomány bebizonyítja annak valódiságát, akkor a tudomány feladta, hogy ezt az új és ellenőrzött, valóságos adatot, a tudományról alkotott akkori világképbe illessze. Ilyenkor kétféle eset lehetséges. Az egyik az, hogy az új és ellenőrzött adat az akkori világképbe illeszkedik. Ilyenkor nincsen semmi komoly baj, minden megy tovább, legfeljebb az lehet, hogy miután nem mindenki ismeri az új adatot ezért kétségbe vonja az így átalakított világképet. A vita ilyenkor csak addig valós, ameddig sikerül a vitatkozó felek ismeretszintjét egyformára hozni. Innentől tovább semmiféle vita nem célravezető.
A fentiekkel ellentétben, már előfordult, többször is, hogy az ellenőrzött, tudományos adatok alapján felrajzolt világképet átalakította valamely újabb fölfedezés. Minden középiskolás megtanulja Pitagoras alapján felállított világképet, amely szerint például a párhuzamosakra jellemző, hogy soha sem találkoznak. Évszázadokkal később valakik bebizonyították, hogy találkoznak - sőt: a végtelenben kétszer is! Ez pedig az akkori tudományos világképünket igencsak átalakította.
A második lehetőség, hogy az új és ellenőrzött adat nem illeszkedik az akkori tudományos világképbe. Ilyenkor a világképet kell addig igazítani, amíg ez az újadat szervesen illeszkedik. A helytelen eljárás az, ha az új adatot, vagy annak igazolóját igyekeznek a tudományból eltüntetni.
Ilyenformán a tudományos világkép, soha nem tökéletes, soha nem teljes, soha nem végleges. Olyan, mint egy mozaik, ami viszont soha nem mutatja a teljes világot. Ezért minden új adatot és annak hozóját szeretettel és bizalommal kell fogadni, hiszen tökéletlen világszemléletünk javítása a cél. Az iskolában is mindég kell valamit tanítani. A tisztességes tanár mindig úgy tanít, hogy megmondja: mi az ellenőrzött és valóságos adat, és mi az, ami a kép értelmezését, jobb megértését szolgáló kiegészítés, vagyis tudományos feltételezés, hipotézis – ami soha nem lehet erősebb az adatnál.
Ezzel el is jutottunk a tudományos módszertanhoz. Idáig ez minden tudományág esetén azonos, innen viszont a tudomány minden ága sajátos, különleges és egyedi. Többek között ez is az, ami a tudomány egyes ágait megkülönbözteti egymástól. Minden tudományág feladata, hogy a maga rendjében és szakterületén, az ismert és valóságos adatok alapján felvázolja a tudományos valóságot, igazságot a világról, a maga tudományos világképet.
Egyesületünk volt csiki székely tagjának fia, Barabási Albert László a tudomány szintjén, mint világhírű szakember műveli a Network Science – a hálózati gondolkodást: a tudományok tudományát.
Most majd mindent újra kell gondolni. Pedig még a hagyományos is alig megy…

Zürich, 2021. április. 25.

Csihák György