A középosztály (Csihák György)
„Dolgozni csak pontosan szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.”
József Attila
A középosztály
Csikszeredában voltam rokonaimnál. Egy étkezés alkalmából az egyik unokatestvérem azt mondta, hogy: „Magyar ember a szalonnához paradicsomot eszik.” Miért emlékszem, hosszú évek távolából is erre a mondatra? Megmondom. Mert, ugyebár az teljesen mindegy, hogy a magyar ember, például a szalonnához mit is eszik? Én például leginkább hagymát – de ez sem fontos. Mégis? Mi az, ami itt igazán fontos?
A magyar ember. Ez a fontos. Ez a meghatározás. Gyermekkoromban hallottam utoljára ezeket a kifejezéseket: „A magyar ember evésközben nem beszél!” „A magyar ember tisztességesen köszön!” „Zsebkendőbe köhögj, tüsszents!” „A magyar ember csúnyán nem beszél!” „Isten nevét hiába ne vegyed!” – tanultuk a hittan órán. ”A villamoson idősebbeknek add át az ülőhelyet!” „Magyar ember az utcán nem eszik, nem iszik, nem dohányzik – mondanom sem kell: a villamoson és az autóbuszon sem!” „A magyar ember nem piszkos, kerüli a piszkos beszédet! – és így tovább, és így tovább. A lányok akkor templomi esküvőről álmodtak – fehér ruhában.
Napjainkban gyakran halljuk, hogy „A kormány kiemelkedően támogatja a kis- és középvállalkozásokat.” Amikor Magyarországon még illett tisztességesen magyarul beszélni, akkor még a „vállalkozás” szónak nem volt többes száma, és amiről itt most szó van, az „vállalat” volt. Azt pedig még senki nem határozta meg, hogy mi tekinthető „kis- és középvállalat”-nak? Nem ez az egyetlen ilyen dolog nálunk.
A Magyar Országgyűlés nemrégiben módosította az alaptörvényünket – amit a több mint ezeregyszáz éves írott alkotmányunk helyett, mostanában írtak nekünk. A kiegészítés kimondja, hogy a családban az anya az egy nő. Ennél azért jóval tisztázatlanabb fogalom „a középosztály”, amiről ma Magyarországon nem sok szó esik, pedig igen valószínű, hogy ide tartozik igen sok magyar ember és többek között az a bizonyos „kis- és középvállalkozás”, ami igazából, ugye kis- és középvállalat – amit a kormány, természetesen kiemelten támogat. Tehát idetartozik az a népréteg, amely még az én gyermekkoromban úgy élt és beszélt, amint azt az itteni első két bekezdésben felvillantani igyekeztem volt. Ez volt az a bizonyos „középosztály”, amely mára eltűnt – de ugye, valahogyan még is – van! Mert van magyar és van kis- és középvállalat. Igen ám, de sehol nincs meghatározva, az Alaptörvényben sem, hogy mi az, hogy magyar, pláne nem az, hogy kis- és középvállalat. Pedig mindkettőnek igen sok köze van – a „középosztály”-hoz. Tegyük mindjárt hozzá, hogy igen sok itt a baj.
Nemrégiben a kezembe került egy német könyv: „Wer ist Mittelstand? – Magyarul: „Mi az a középosztály?” Kiadója: „Mittelstandsinstitut Niedersachsen” – magyarul: „Középosztályintézet, Alsószászország”. Tehát Németországban – ahol a kormány kiemelten igyekszik támogatni a kis- és középvállalatokat - a középosztálynak intézete van. A könyvet írta az egyik legjelentősebb német közgazdász professzor, aki az intézet vezetője. A könyv borítóján ábrázolják: alul van a bázis, középen a középosztály és felül vannak a felsők. A „Mittelstand” két fő részből áll: önállóak (Selbstständiger) és alkalmazottak (Angestellter). Mivel az utóbbi időben, főleg gazdasági vonatkozásban Hazánk erősen kapcsolódik mind ahhoz, ami a mai Németországban történik, ezért ideírom fordításomban a könyv ismertetőjét.
„A középosztálypolitika mind ez ideig több jó szándékkal operált, mint tényekkel. És mind az önálló vállalkozók, mind pedig a magasabb beosztású tisztviselők és állami hivatalnokok többnyire nem nagyon voltak különleges felelősségük tudatában.
Professzor Hamer a középosztály gazdaságtana megalkotója. Harminc könyvet írt az önálló középosztály minden területéről és bebizonyította, hogy a feltételei a személyi vállatoknak (önállóak) teljesen másak, mint a tőkés vállalatoknak. A személyi vállalatoknak egészen mások a kockázatai és a lehetőségei pl. az alkalmazottak vonatkozásában (bizalmi kapcsolat) vagy a marketing (személyes bizalom a szállítókkal és a vevőkkel), de a pénzügyi ellátás (személyi hitel) vonatkozásában is. Prof. Hamer közvetlen vizsgálatokkal mindezt bebizonyította és kidolgozott alkalmazható gyakorlati javaslatokat az ilyen esetekre. Ezt mind tartalmazza ez a könyv. Minthogy az önálló középosztály valamennyi üzemünk 94 %-a, ezért a konjunktúra, a növekedés és a jólét meghatározó tényezője. Fontos ennek ismerete nem csak a politika számára, hanem mindenekelőtt az önálló középosztály számára érvelésének saját dolgozói és más – különösen a politikai támadások - vonatkozásában.
Létezik azonban egy második középréteg is, amelynek szintén jelentős a felelőssége, jobban fizetett és sok társadalmi tevékenységnek és szervezetnek ügydöntő tényezője – az államnak is (magasabb beosztású tisztségviselők). Ezt az „alkalmazotti középosztály”-t öt évvel ezelőtt vizsgálta először a Középosztályintézet (Jörgens: „Az alkalmazotti középosztály”) és ebben a könyvben szintén bemutatjuk különleges szerepét, erejét és jelentőségét. Ennek a csoportnak a vonatkozásában is érvényes az, hogy alulképviselt, és önmaga egyáltalán nem tudja, hogy a középréteghez tartozik (képzettsége) vagy, hogy ott szerepe van, és miben van az ereje.
Németországban most először történik a középosztály lényegének, egy ilyen rövid és tömör bemutatása. Meghatározása történik mindannak, ami a középosztályhoz tartozik, a középosztálypolitikának, és mindennek, ami Németországban a középosztályt megjeleníti. Érdemes elolvasni.
A középosztály két csoportja teljes népességünk 47 %-át teszi ki. Ez körülbelül negyven millió lakós. A Mittelstand tehát országunk legjelentősebb ereje, az alkalmazotti középosztály pedig a művelődés területén is vezető erő. Amennyiben, ezen könyv által ereje tudatossá válik, meghatározója lehet társadalmi értékének és országunkban politikai hatalmának.
Ez a könyv ehhez kell számokat, tényeket, érveket szolgáltasson. Amennyiben elegendő középosztálybeli elolvassa ezt a könyvet, akkor a középosztály jelentőségének megfelelő öntudatra ébred.” Így gondolom én is – és így lehetne ez hazánkban is.
Tanulmányozván a két világháború közötti magyar statisztikát – ahol bőven találhatók adatok a magyar középosztályra vonatkozóan is – arányait tekintve nálunk is hasonló lehetett – sőt, lehet ma is! – a helyzet, mint Németországban. Lehet, hogy - a körülményeket figyelembe véve – akkor is meg kellett volna határozzuk, hogy a családban az anya az egy nő – azonban a középosztály akkoriban meglehetősen ismert fogalom volt. A bevezetőben említett viselkedési formát, biztosan nem a „felső tízezer” és éppoly biztosan nem a „bázis” terjesztette és tartotta fenn. Ám az is igaz lehet, hogy éppúgy nem ébredt öntudatra, amint a német ma sem. Magyar középosztályról pedig ma nem is beszélhetünk. A magyar társadalom rendjét annyi erőszakos változtatás gyötörte, hogy ennek a - tömegét tekintve kétségtelenül létező - „középosztály”-nak nincsen jelentősége, közösségi, pláne hatalmi tudata.
Egy világméretű járvány pusztítása kell ahhoz, hogy kiderüljön: az emberek nagy része, nem tudja, miként kell kezet mosni. Most került újra elő, a valaha volt kesztyű és zsebkendő. Nem állítom, de már látszani tűnik a hajnal. Talán rájön a lakósság a nagymama szükségességére és hazahozzák őket a „nagymamát megőrző helyek”-ről. Talán ebből kifolyólag rájön a köztudat (a középosztály?) arra, hogy nem emberi lakhely a tömegkaszárnya, különösen nem egy valódi család számára. És a többi, és a többi.
Ha a társadalom öntudatra ébred, akkor majd nem mennek el a legjobb szakemberek – villanyszerelők és orvosok – Nyugatra. Ha majd a középosztály újra öntudatra ébred. Talán akkor valaha még lesz Magyarországon is intézete a középosztálynak, és nem fog az, aki a családban - alkotmányos intézkedés nélkül is anya - a férjétől elválni csak azért, mert akkor a személyi jövedelemadó rendszere számukra kedvezőbb lesz. Talán, akkor majd lesz még újra kesztyű és zsebkendő, függetlenül attól, hogy ki eszik a szalonnához paradicsomot és ki paprikát, vagy hagymát…. A „média” újra sajtó lesz. A „drógdíler” kábitószer kereskedő lesz. Újra egészséges és tiszta magyar nyelvében fog élni a nemzet. Lesz még újra több templomi esküvő, újszülött, kemény nemzettudat és erős középosztály* Magyarországon.
Zürich/Budapest 2020. Advent.
Csihák György
--------------------------------------
*Mai magyarországi szóhasználat: „egyéni vállalkozó, valamint kis-és középvállalkozás”. A magyarok gyorsan tanulnak és így beszélnek még az elszakított területeken is: „van két vállakozásom”.